Szabadság.
„Elárulom, hogy mi a szabadság. Hogy nem félünk”. – Nina Simona
Az ’50-es évek jazz énekesnőjének mondatát mindig szívesen húzom elő az életem nehezebb időszakában. Nem félni (bármilyen területről is legyen szó), egy olyan képesség, ami cselekvésre és előrelátó gondolkodásra sarkall.
Ahogy a patak vize sem ugyanazt a követ mossa, úgy az életünket sem élhetjük ugyanabban a mederben. A változásra való hajlam előre mozdít.
Megtalálni belső indíttatásunkból adódó helyünket a világban és aszerint élni felszabadító érzés. Egy felszabadult, boldog egyén sokkal inkább válhat hasznos tagjává mikro és tágabb közösségnek. valamint munkavégzése is garantáltan produktívabbá fog válni. Nem véletlen az a mondás sem: „A boldog munkavállaló, produktív munkavállaló is”.
Életünk egy nagy mátrix vagy puzzle-nek is nevezhető komplex egység. Több elemből áll, aminek összeillesztéséhez mindig egy jó adag kíváncsisággal kellene hozzáállnunk.
Számomra a komplex egyik szignifikáns „darabja” a SPORT (azon belül is az országúti kerékpározás és triatlon). A sportolás egy olyan sokoldalú testet és mentális erőt fejlesztő és támogató „eszköz”, ami nélkül szárnyaszegett madárként éldegélnék. Életvitelemre pillangó effektusként iszonyatosan pozitívan kihat.
Megtanít rendszerben és stratégaként gondolkodni, küzdeni, folyamatosan fejlődésre sarkallni, bízni önmagamban és képességeimben, ismeretségeket kötni és ápolni, valamint egészségesen élni. Ezek mind olyan kvalitások, amiket a sportpályán kívül is remekül fel tudok használni. Mert a sport olyan láthatatlan készségekre is megtanít, amit iskolapadban ülve nem lehet elsajátítani.
Saját bőrömön tapasztalom, hogy ez a rugalmas és sokszínű mentalitás/hozzáállás ebben az instant, gyors ingerekre épülő digitális világban mennyire „túlélő” és előremutató kvalitás. Ne féljünk a digitalizációtól. 2020-ban már nem kell régi és merev dogmákhoz ragaszkodni, miszerint a munkánk egy egzakt 9-17:00-ig terjedő csak is irodában űzhető elfoglaltság.
Egyre inkább tudatosulni látszik, hogy az Y és Z generáció tagjai számára a rugalmas munkavégzés az egyik top prioritás. De miért is? Mert ha egy élhető munka/magánélet egyensúlyt ki tudunk alakítani, akkor mindkét területen sokkal jobban fogunk tudni teljesíteni. Ha otthon jókedvű vagyok akkor azt a munkába is át tudom vinni, ha a munkában is az tudok maradni, akkor egy szép kiegyensúlyozott körforgás fog beindulni, amiben mindenki csak profitál.
Ne de ez mind szépen hangzik, hogy is néz ki ez a valóságban.
Közel öt éve dolgozom rugalmas munkabeosztásban, vagyis nem vagyok irodához kötve. Ez a felállás tette lehetővé, hogy beemelhessem az életembe a triatlont. Hisz tudjuk az úszás, kerékpár, futás (plusz erősítés) egyvelege egy igen időigényes elfoglaltság. Sokszor hallható, hogy aki belefog az életének egy bizonyos részéről le kell mondania. Számomra viszont épp egy nagyon szép balance alakulhatott ki azzal, hogy az irodábajutás idejét megspórolom azzal, hogy otthonról dolgozhatok. Így a hétköznapi reggeleket a lakhelyemhez közeli uszodában és edzőteremben kezdhetem. Így hetente két-két 7-kor kezdődő edzést már munka előtt abszolválni tudok. Ezeken az edzéseken olyan energia és vitalitás szabadul fel bennem amit, amikor hazamegyek és leülök dolgozni fantasztikusan ki tudok használni. Az otthon kialakított kis saját irodarészlegem egy dedikált és nyugodt munkavilágot tud nyújtani. Ehhez persze szükségesek a megfelelő fizikai eszközök és egy széles palettán mozgó digitális eszköztár. Az előbbibe tartozik a laptop, gyors és stabil internet, nyomtató/scanner, kényelmes asztal és szék (amit ki szoktam napközben fitballra is cserélni), az utóbbiba video kommunikációhoz: Zoom vagy skype, csapaton belüli komminukációhoz: slack; projekt menedzsmenthez JIRA/Confluence, Asana, Trello, megosztható fájlkezeléshez Dropbox, és ha szenzitív adattal dolgozunk akkor a VPN használat is elengedhetetlen. Ha ezekkel rendelkezünk közel 100% ki tudjunk személyes jelenlétünket váltani. Nem mellékesen egy dologra ezeken felül mindenképp szükségünk van még: a bizalomra a cég részéről, ahol dolgozunk.
Szerencsésnek érzem magam, hogy ezen körülmények mind adottak számomra. Úgy érzem mintha a világ digitálisan száguldó vonatára jegyet váltottam volna, ami hozzásegít, hogy mindennapjaimból a maximumot hozhassam ki. Mert a napom nem is ér még véget, hiszen a rugalmasság lehetőséget biztosít, hogy hosszabb edzéseimet (futás, kerékpár) a késő délutáni időszakra időzítsem. Itt a nap második felében is meg tudom spórolni a munkahelyről lakhelyre való jutás idejét. Az itt felszabaduló időt tudom az edzésekbe beleforgatni.
Így összességében elmondható, hogy a rugalmas munkavégzésnek köszönhetem, hogy produktívan tudok mind mentálisan, mind testileg is készülni egy-egy fél-Ironman versenyre (1.9km úszás; 90km kerékpár; 21km futás). Napi két edzéslehetőséget tudok összehozni (egy reggel, egy késő délutántól) közben zavartalanul tudok dolgozni otthonról. Mindezek ellenére sem kell szétszakadnom, mert a 24 órámból ki tudom egészségesen és sztresszmentesen gazdálkodni.
Persze ez mind csak akkor működik jól, ha olyan a személyiségünk (talán introvertáltabbaknak ez könnyebben elérhető állapot), vagy ha megfelelő önfegyelemmel, idő menedzsmentétől bírunk.
Mindenesetre legyünk bátrak, merjük személyiségünknek leginkább megfelelő életritmust, munkát, szabadidőstevékenységet megtalálni, mert csak akkor tudjuk igazán megélni, hogy milyen is élni, és nem csak átélni az életünket, amiben csak egyetlen lehetőséget kaptunk a sorstól.
Használjuk fel jól!
Írta: K. Kitti
