2 ember, 2 kerékpár, 1 cél. Pécsről kerékpárral elmenni Trogirba.
A tanulság amit levontunk a végén: "Hidd el, hogy megcsinálod, de tudd, hogy a cél a célszalag után van!"
Voltál már úgy, hogy azt hitted célba értél és közben mégsem? Már majdnem ott volt a cél, és kiderült mégsem.
Voltál már úgy, hogy kellett a kitartás mert csak mentél, mentél és az eredmény pedig nem jött?
Íme a 4 nap eredménye: (Élmény videó! Nézd meg vagy olvass tovább!)
A sportban nagyon sokszor előfordul, hogy az izzadtságos kemény munka eredménye csak később érkezik meg. Elég gyakran van olyan is, hogy azt hiszed megcsináltad és az utolsó utáni pillanatban valami történik. Itt van az a pont, amikor ha mégis megcsinálod sokkal, de sokkal erősebb leszel.
Hasonló élményt éltünk át mi is, mikor Pécsről letekertünk Trogirba.
Az első nap könnyű bemelegítő nap volt, elviselhető meleggel. Simán ment minden. Korán indultunk neki az előirányzott 156 km-es távnak, átlag 26 km/H tempóval haladtunk.
A második nap kellemesnek ígérkezett, kisebb hegyekkel. Az estét egy hangulatos, Slunj nevű kisvárosban töltöttük, mely a vízesései miatt egy közkedvelt turistalátványosság.
Este derült ki számomra, hogy a barátom akivel mentem, már a 40. kilométernél elgondolkodott rajta, hogy nem csinálja végig ezt az utat. Úgy érezte, ennek nem most van itt az ideje. Nem sokkal ezután a bal térdhajlatomban megfájdult az izom. Olyan volt, mintha egy fagyott kolbász lett volna hátul a lábamban, ami nem engedi, hogy behajlítsam.
Hát nem volt kellemes, de mivel egy verzió létezett csak, hogy megcsináljuk az utat, így nem foglalkoztam vele. Tekertünk tovább, és nem is beszéltünk róla. Lehajtottam a fejem, beálltam előre és csak tekertem.
Mint később kiderült jobb is volt, hogy nem beszéltünk, mert mindkettőnknek voltak nehézségei. Megváltás volt, amikor este beértünk Slunjba. Szuper kis szállásunk volt a város szélén.
Estére a lábam már annyira fájt, hogy alig tudtam felmenni a lépcsőn. Azt gondoltam, hogy sebaj, majd az alvás megoldja reggelre. Bizakodó voltam.
Harmadik nap, mely a nagy nap. Reggelinél megbeszéltük, ezt a napot kell megcsinálni, ha ez megvan akkor szinte már Trogirba vagyunk, ugyanis az utolsó nap már csak 120 km. A reggelünk hegymenettel indult, a Plitvicei tavak, majd a Velebit felé vettük az irányt.
A lábamban a „fagyott kolbász” kb az 500. méteren vissza jött, pedig reggel nem éreztem semmit. Mindegy szép tájakon megyünk keresztül és fantasztikus élmény vár a végén. A Plitvicei tavak környezete valóban meseszép.
Utána jött egy kis kaland, ugyanis a úgy döntöttünk nem megyünk át Udbina városán mert lett volna plusz 15 km és plusz közel 100 méter szint, elmegyünk a város elkerülőjén. Igen ám, de utána jött még 45 km olyan szakasz ahol nemhogy bolt, de se falu, se ember, csak az út a dombok, a fák, és a meleg. Ami nagyon hiányzott ennek a szakasznak az elejétől a VÍZ. Ugyanis úgy jártunk, hogy elfogyott a vizünk, délután 2-kor a tűző napon, szó szerint a semmi közepén. Hát, aggódásra adott okot…
Aztán természetesen 15 km múlva találtunk egy kis éttermet, ahol átszámítva 1200 Ft-ért vettünk 0,2 L ásványvizet.
Ezek után, hamarosan jött a Velebit, vagy mi értünk oda, ami a túra legnagyobb hegye. Legalábbis a legmagasabb mint később kiderült. Megcsináltuk, tudtuk, ha ez megvan a túra is meglesz.
A Velebitről egy 14 km –s szerpentines lejtő vezet lefelé. Na ez, hatalmas élmény bringával! Gyönyörű táj, sebesség, technika a kanyarok miatt.
Megérkeztünk a szállásra, és koccintottunk, hogy ez a túra megvan, holnap már csak legurulunk Trogirba és élvezzük a napsütést és a tengert.
4. nap. – A VALÓDI ÚT!
Elindultunk és éreztük, hogy fúj egy kicsit a szél, de mivel egy dombbal kezdtünk nem volt annyira érezhető. Aztán mikor kifordultunk a fő útra, elkezdődött a valódi út. Megérkezett a JUGO nevű szél, mely dél – kelet irányú és igen erős.
Mi a tengerhez, dél – keleti irányba mentünk, ami annyit jelentett, hogy "pofa szél" volt, de egész nap!
Rájöttünk hamar, hogy az esti, megcsináltuk köszöntő elhamarkodott volt, és mai azaz az utolsó nap még izgalmas lesz.
Gyakorlatilag úgy nézett ki a nap, hogy hegynek felfele, 8-16 km/ h lefele sok esetben tekerve 24-27 km/h.
A nap végére pedig, egy 22 km –s szakasz ami végig felfele, szembe szélbe, a 4. nap végén. Hát…
Hidd el nekem, akkor érsz be a célba amikor átszakítottad a célszalagot, nem akkor amikor a körülmények azt mutatják, hogy győztél.
Hidd el, hogy megcsinálod, és megcsinálod, de tudd a cél, a célszalag után van!
Nézd meg az élmény videónkat, itt:
Írta: Zoli
